PIKTORFESTÉK - OTTHONSZÉPÍTÉS: FÜRDŐSZOBAI ÁL-ABLAK KÉSZÍTÉSE
Nagyon szeretem az ablakokat, a gyerekkorom olyan házban telt, ahol minden helyiségnek volt ablaka. Amikor a jelenlegi lakást vettük, kompromisszumra kényszerültem ezen a téren: a fürdőszobánk egy pici helyiség, mely a funkcióját ellátja ugyan, de ablak sajnos nincs benne.
Régóta tervezgettem tenni valamit ebben az ügyben. Igazi ablakra esély sincs, mivel az egyetlen fal, ahol elhelyezhetném, a lépcsőházi folyosóval szomszédos, így értelme nem sok lenne. Ezért aztán az a megoldás született, hogy egy ál-ablak készüljön: költözés és fal-áttörés nélkül is lesz ablak a fürdőszobámban. A falon egészen 2,2 m-es magasságig csempeburkolat van, tehát a falra történő közvetlen festésre nincs módom. Így azt találtam ki, hogy elkészítek egy ablakot kilátással valamilyen felületre, és ezt fogjuk a falra rögzíteni.
Könnyen kezelhető és olcsó alapanyagot kerestem. A gipszkarton mellett döntöttem, 9 mm vastag kivitelű, 60 cm széles gipszkartonból vettem egy 2 m hosszú táblát, melynek egyik felét szántam most felhasználásra. A gipszkarton bárki által könnyen kezelhető alapanyag, vonalzó, ceruza és sniccer szükséges a kívánt formára vágáshoz. A terv az volt, hogy egy táblát vágok, amire megfestem az álom-ablakom kilátását, majd egy kis trükkel ablak-hatásúvá teszem a képet. (Ezen a ponton mesélem el, hogy a család több tagjának is hiába magyaráztam, hogyan szeretném ezt az ál-ablakot kivitelezni, senki nem értette. Kiváló példa ez a projekt arra, hogy ha van az ember fejében egy elképzelés, akkor meg kell valósítani, függetlenül attól, hogy mások értik-e mit akar.)
Első lépésként tehát kijelöltem a gipszkartonon egy 50 cm x 70 cm területű téglalapot, és körbevágtam. Mindkét szélén leesett 5-5 cm x 70 cm széles csík, valamint levágtam még két 5 cm x 50 cm-es darabot, ezek képezik majd az ablakom keretét. A keret-darabok végeit az összeillesztéshez 45°-ban vágtam el. Csiszolóvászonnal minden vágott élt simára csiszoltam, a vágásnál itt-ott görbére sikerült kartonrészeket sniccerrel egyenesre igazítottam. Mivel fürdőszobába szánom, ezért a Poli-Farbe Platinum konyha- és fürdőszoba festékét választottam a festési munkákhoz.
Először is a táblát és a keretdarabokat is fehérre festettem vele, ez puha szőrű hengerrel nagyon gyorsan haladt, és kb. 3 óra alatt meg is száradt.
A gipszkarton festése megszáradt, az egyenletesen fehér felület készen állt a színek fogadására. Jó ideje nézegettem már az interneten a kép- és videó megosztó oldalakat, hogy megtaláljam, mit és hogyan fogok a táblára festeni.
Ami tetszett, abban biztos voltam, hogy nincs elég kézügyességem hozzá, amit úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni, az meg nem tetszett. Aztán jártamban-keltemben megláttam egy macskát, ahogy egy ablakpárkányok üldögél – és már kész is volt a koncepció az ál-ablakomhoz.
A Poli-Farbe Színező festékek nagyon szép, intenzív színű festékek, kül- és beltéri diszperziós festék színezéséhez vagy önállóan, festékként történő alkalmazásához valóak.
A kék színét először magában, majd a fehér konyha- és fürdőszoba festékkel különböző arányokban keverve, fokozatosan világosítva, egyenletes szálhosszúságú lapos ecsettel hordtam fel a gipszkarton egész felületére úgy, hogy a felső harmad közepénél egy sárga folttal (nap) dolgoztam össze.
A kéket a fehér festékkel fokozatosan világosítva haladtam lefelé. A festéket mindig a felület (két) szélétől a közepe felé vittem fel, így a közepe felé ritkuló-világosabb lett a festékréteg. Egy keskenyebb és egyenetlen sörtéjű ecsettel itt-ott felhő jellegű maszatokat helyeztem el, hol világosabb, hol sötétebb kékkel. A gipszkarton táblán az ég-festés megszáradt, most következett a macska, aki háttal ül, és bámészkodik. Ehhez a fehér és a kék festékhez feketét adtam, különböző árnyalatú szürkéket kevertem. A kikevert festéket 10-es iskolai festőecsettel pamacsoló mozdulatokkal vittem fel a kép bal alsó harmadára. Itt az alsó réteg volt a legsötétebb, és ezen képeztem világosabb foltokat, hogy tömeget kapjon a macska bundája. Körülbelül két óra száradás után következett az, hogy a festett kép ablakká változzon. Az ablak egyik legfontosabb része az üveg, ám ebben a méretben túl nehéz lett volna, ezért egy egyszerűbb módszert választottam. Víztiszta öntapadós fóliát vettem, és a tábla teljes festett felületére ráragasztottam. Ilyen méretnél ez igencsak macerás művelet: a fóliát úgy kell ragasztani, hogy sehol ne szoruljon levegőbuborék alá. Javarészt sikerült is, ahol pedig nem, ott sniccerrel aprócska lyukat vágtam a fólia felületén, és kisimítottam belőle a levegőt.
Ez után a keret rögzítése következett. 5 cm széles kétoldalú ragasztószalagot helyeztem el a táblán körben, és a fehérre festett, 45°-os szögben elvágott darabokat egyszerű illesztéssel odaragasztottam. (Ahol volt egy pici hézag az illesztésnél, azt akril tömítőanyaggal feltöltöttem.) Az egyik hosszú keretrész közepén kijelöltem egy fél cm-es négyzetet, sniccerrel kivágtam, és kikapargattam belőle a gipszet.
Beleillesztettem egy régi, elvágott csapú kis kilincset, és két kis csavarral rögzítettem a kerethez. Hosszú tervezgetés után sok szakaszos munkával készült el a régen vágyott ál-ablak a fürdőszobába. Az elképzelést nem sikerült megértetni a családdal, de a végeredmény mindenkinek tetszik. És leginkább az, hogy egy egyszerű darab gipszkartonból is lehet csinálni.
A megvásárolt gipszkarton táblának még megvan a fele, már gondolkozom, mit fessek legközelebb :-)
Régóta tervezgettem tenni valamit ebben az ügyben. Igazi ablakra esély sincs, mivel az egyetlen fal, ahol elhelyezhetném, a lépcsőházi folyosóval szomszédos, így értelme nem sok lenne. Ezért aztán az a megoldás született, hogy egy ál-ablak készüljön: költözés és fal-áttörés nélkül is lesz ablak a fürdőszobámban. A falon egészen 2,2 m-es magasságig csempeburkolat van, tehát a falra történő közvetlen festésre nincs módom. Így azt találtam ki, hogy elkészítek egy ablakot kilátással valamilyen felületre, és ezt fogjuk a falra rögzíteni.
Könnyen kezelhető és olcsó alapanyagot kerestem. A gipszkarton mellett döntöttem, 9 mm vastag kivitelű, 60 cm széles gipszkartonból vettem egy 2 m hosszú táblát, melynek egyik felét szántam most felhasználásra. A gipszkarton bárki által könnyen kezelhető alapanyag, vonalzó, ceruza és sniccer szükséges a kívánt formára vágáshoz. A terv az volt, hogy egy táblát vágok, amire megfestem az álom-ablakom kilátását, majd egy kis trükkel ablak-hatásúvá teszem a képet. (Ezen a ponton mesélem el, hogy a család több tagjának is hiába magyaráztam, hogyan szeretném ezt az ál-ablakot kivitelezni, senki nem értette. Kiváló példa ez a projekt arra, hogy ha van az ember fejében egy elképzelés, akkor meg kell valósítani, függetlenül attól, hogy mások értik-e mit akar.)
Első lépésként tehát kijelöltem a gipszkartonon egy 50 cm x 70 cm területű téglalapot, és körbevágtam. Mindkét szélén leesett 5-5 cm x 70 cm széles csík, valamint levágtam még két 5 cm x 50 cm-es darabot, ezek képezik majd az ablakom keretét. A keret-darabok végeit az összeillesztéshez 45°-ban vágtam el. Csiszolóvászonnal minden vágott élt simára csiszoltam, a vágásnál itt-ott görbére sikerült kartonrészeket sniccerrel egyenesre igazítottam. Mivel fürdőszobába szánom, ezért a Poli-Farbe Platinum konyha- és fürdőszoba festékét választottam a festési munkákhoz.
Először is a táblát és a keretdarabokat is fehérre festettem vele, ez puha szőrű hengerrel nagyon gyorsan haladt, és kb. 3 óra alatt meg is száradt.
A gipszkarton festése megszáradt, az egyenletesen fehér felület készen állt a színek fogadására. Jó ideje nézegettem már az interneten a kép- és videó megosztó oldalakat, hogy megtaláljam, mit és hogyan fogok a táblára festeni.
Ami tetszett, abban biztos voltam, hogy nincs elég kézügyességem hozzá, amit úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni, az meg nem tetszett. Aztán jártamban-keltemben megláttam egy macskát, ahogy egy ablakpárkányok üldögél – és már kész is volt a koncepció az ál-ablakomhoz.
A Poli-Farbe Színező festékek nagyon szép, intenzív színű festékek, kül- és beltéri diszperziós festék színezéséhez vagy önállóan, festékként történő alkalmazásához valóak.
A kék színét először magában, majd a fehér konyha- és fürdőszoba festékkel különböző arányokban keverve, fokozatosan világosítva, egyenletes szálhosszúságú lapos ecsettel hordtam fel a gipszkarton egész felületére úgy, hogy a felső harmad közepénél egy sárga folttal (nap) dolgoztam össze.
A kéket a fehér festékkel fokozatosan világosítva haladtam lefelé. A festéket mindig a felület (két) szélétől a közepe felé vittem fel, így a közepe felé ritkuló-világosabb lett a festékréteg. Egy keskenyebb és egyenetlen sörtéjű ecsettel itt-ott felhő jellegű maszatokat helyeztem el, hol világosabb, hol sötétebb kékkel. A gipszkarton táblán az ég-festés megszáradt, most következett a macska, aki háttal ül, és bámészkodik. Ehhez a fehér és a kék festékhez feketét adtam, különböző árnyalatú szürkéket kevertem. A kikevert festéket 10-es iskolai festőecsettel pamacsoló mozdulatokkal vittem fel a kép bal alsó harmadára. Itt az alsó réteg volt a legsötétebb, és ezen képeztem világosabb foltokat, hogy tömeget kapjon a macska bundája. Körülbelül két óra száradás után következett az, hogy a festett kép ablakká változzon. Az ablak egyik legfontosabb része az üveg, ám ebben a méretben túl nehéz lett volna, ezért egy egyszerűbb módszert választottam. Víztiszta öntapadós fóliát vettem, és a tábla teljes festett felületére ráragasztottam. Ilyen méretnél ez igencsak macerás művelet: a fóliát úgy kell ragasztani, hogy sehol ne szoruljon levegőbuborék alá. Javarészt sikerült is, ahol pedig nem, ott sniccerrel aprócska lyukat vágtam a fólia felületén, és kisimítottam belőle a levegőt.
Ez után a keret rögzítése következett. 5 cm széles kétoldalú ragasztószalagot helyeztem el a táblán körben, és a fehérre festett, 45°-os szögben elvágott darabokat egyszerű illesztéssel odaragasztottam. (Ahol volt egy pici hézag az illesztésnél, azt akril tömítőanyaggal feltöltöttem.) Az egyik hosszú keretrész közepén kijelöltem egy fél cm-es négyzetet, sniccerrel kivágtam, és kikapargattam belőle a gipszet.
Beleillesztettem egy régi, elvágott csapú kis kilincset, és két kis csavarral rögzítettem a kerethez. Hosszú tervezgetés után sok szakaszos munkával készült el a régen vágyott ál-ablak a fürdőszobába. Az elképzelést nem sikerült megértetni a családdal, de a végeredmény mindenkinek tetszik. És leginkább az, hogy egy egyszerű darab gipszkartonból is lehet csinálni.
A megvásárolt gipszkarton táblának még megvan a fele, már gondolkozom, mit fessek legközelebb :-)
Forrás: Szobafestő Attila blogja
