A homlokzati hőszigetelő rendszerek, és a hozzájuk tartozó vödrös vékonyvakolatok már jelentősen kiszorítják a hagyományos vagy akár a zsákos vakolatokat. Számtalan előnyüket viszont csak akkor tudják megtartani, ha helyesen alkalmazzuk őket.

A rossz anyagválasztás vagy a kivitelezői gondatlanságból adódó hibák „eredményét” sajnos gyakran évekig csodálhatjuk. 

Mire figyeljünk az anyagkiválasztás során?

Egy homlokzat folyamatosan és intenzíven ki van téve az időjárás viszontagságainak. Persze a külső réteg, vagyis a színezés kapja a legtöbb esőt, UV-sugárzást és hőmérséklet ingadozást. A vakolat érdes, struktúrált felületén megáll a por és a nagyvárosi korom. Egy kiadós nyári zápor után egy rosszabb minőségű vakolaton sötét és vastag folyásnyomok tapasztalhatók, amikor is ezeket a szennyeződéseket az eső egyszerűen bemossa a kéreg mélyebb rétegeibe. Ez ismétlődő folyamat, az eredmény pedig az egy-két év alatt megszürkült, csíkos és koszos homlokzat.

Az új és igényesebb színvakolatokban ezt a problémát hidrofóbizáló (víztaszító) adalék hozzákeverésével a gyártók egy része már egyszerűen elkerüli. Ráadásul a felület ilyen anyaggal kialakítva nemcsak vízlepergető hatású, hanem még öntisztuló is.

Nem színezett alapozás eredménye

Jelentéktelen és felesleges spórolásból adódik, de sajnos szembetűnő esztétikai probléma, amikor a vakolat alatt nem színezett alapozót használnak. Ez főleg a gördülőszemcsés vakolatoknál jelentkezik, de előfordulhat egy nem megfelelő fedésben eldolgozott kapart hatású vakolat esetében is. Ilyenkor a meggördülő szemcsék nyomában feltűnően kilátszik a fehér alapozás.

Kivitelezői hiányosságok természetesen még tovább növelik az esélyt, hogy ne működjön jól egy hőszigetelt homlokzat:

A vakolat szépségén kívül annak vízzáróságát is csökkenti, ha a hálózáskor készülő kéreg a húzásnyomokat megmutatva vékony megcsúszásokkal van felhordva és utólag sincs simára csiszolva.

A vékonyvakolatok bázisa bányászott, vagyis természetes alapú kvarc vagy márványörlemény. Szigorúan adagolt receptúra szerint pigmentekkel színezik és így kerül ki a kereskedelembe. A lelőhely különböző részeiről kitermelt és különböző gyártási sorozatokból kikerülő bázisanyag színezett késztermékei között éppen ezért csekély árnyalati eltérés előfordulhat. Ezt ismerve az azonos homlokzatra kerülő vakolatot a munka elkezdése előtt ellenőrizni kell, és a szemmel is tapasztalható színeltérés esetén a vödröket összeborítva az anyagot homogenizálni szükséges.

A hőszigetelő rendszer kivitelezését már a hőszigetelő táblák ragasztásakor is el lehet rontani.  Ha nem illesztik egymáshoz szorosan a hőszigetelő lapokat, vagy helytelenül azok éleit is ragasztóval kenik, akkor a hőszigetelés felületén vonalmenti hőhidak alakulnak ki. Itt a ragasztó nedvességfelvétele (ami lehet akár a reggeli párából adódó is) nagyobb, mint a felületi kéreg normálisan 2-3 mm vastag más részein, az illesztések sötétebb sávokban kirajzolódnak a vakolaton.

Hasonlóan „mintás” és vidám pöttyökkel díszített lesz a végeredmény a túl mélyre fúrt dűbelek helyeinél is. Ráadásul itt a dűbelfejek eltüntetéséhez több anyagra és többlet munkaidőre van szükség.  Ez esetben hasznos döntés lehet az új generációs, teljesen hőhídmentesen beépítést EPS vagy kőzetgyapot szigetelőtárcsákkal lehetővé tevő ejotherm dűbelcsalád alkalmazása.

A korrekt megoldás

A homlokzati hőszigetelő rendszerek vékonyvakolatai minimum 1,5 vagy 2 mm vastagságban tudják a megfelelő mechanikai védelmet, vízzáróságot és esztétikai takarást biztosítani. Ez típustól és struktúrától függően kb. 2,5-3 kg/m2-es anyagfelhasználást jelent. Ennél kevesebb anyagfelhasználásnál a vakolat mechanikai védőértéke, vízzáró képessége és esztétikai értelemben vett fedése megkérdőjelezhető. 

Ugyanakkor ennél több anyag felhordása a felület kidolgozását nehezíti és a vastagabb réteg erősebb zsugorodásából adódva akár hajszálrepedések kialakulásához is vezethet.

Károlyi Tibor

Masterplast Kft.,

műszaki szaktanácsadó